MAGYAR PÉTER ÉS A TISZA VÍZITÚRA – A TÚRAVEZETŐ SZEMÉVEL (Gárdonyi Zsolt)

A múlt héten Magyar Pétert és a Tisza Párt csapatát vezettem négy napon át a Tiszán, intenzív és állandó sajtófigyelemmel a nyomunkban. Szerintem senkit sem szabad meggyőzni semmiről, nem működik, nem válik be, más lesz belőle, ezért én sem akarlak rábírni, hogy hová szavazz, csak elmondom a túravezetői tapasztalatomat egy vízitúra csoportomról és egy utasról – aki éppenséggel a legerősebb párt elnöke és miniszterelnök-jelölt. Azt is tudom, hogy egy ember soha nem hitelesíthet egy másikat, ezért erre sem teszek kísérletet.

Gandhi-t kicsit ferdítve idézve, mindenki a maga módján és szerepében tesz hozzá a változáshoz, én most mint túravezető kaptam erre lehetőséget, és nem volt kérdés, hogy élni szeretnék vele.
A felmerülő, főként kommentek formájában érkezett és a barátaim-ismerőseim által feltett kérdéseket kérdés-felelet formájában válaszolom meg – ha érdekel valami, szólj hozzá nyugodtan, szívesen reagálok még.
Igyekszem mindent a túravezető szerepemből tekinteni, volt két segítőm, Patkó Gergely és Imi Papp, mindenki más utas volt a szememben.

1. Miért téged/titeket, az Evezzvelemet választottak?
Gondolom, mi adtuk a legprofibb és legszimpatikusabb ajánlatot. És feltételezem, megérezték az Evezzvelem Szellemiségét.

2. Volt korábban kapcsolatod a Tisza Párttal? Nem. Nem voltam önkéntes sem, és korábban semmilyen politikai pártot nem támogattam sem nyilvánosan, sem titokban, kivéve a szavazásokon.

3. Nem félsz, hogy az uralkodó hatalom bosszúálló látóterébe kerülsz?
De igen, egy kicsit tartok tőle, annak ellenére, hogy mind az Egyesület hétköznapi életében, mind ezen a túrán, vízen és adminisztratíve mindenben szabályosan járok, jártam el. Külsős érdeklődők is vízreszálltak velünk, és volt, aki másnap reggel kézbe kapta a felmondását, ő maga mesélte.

4. Milyen volt Magyar Péterrel négy napig egy kenuban összezárva lenni?
Ez mindig egy nagyon kényes szitu, mert az evezés komoly összhangot igényel, teljesen egyszerre kell húzni, nem lehet hirtelen mozdulatokat tenni (de ettől még az utasaink 75%-a teljesen kezdő), nincs demokrácia, hanem a kormányos irányít és dönt (tehát én és nem ő – esetünkben); és pl. a nem jól együttműködő párok, feszkósabb barátok pár óra alatt összezördülnek, nem beszélve a frissen megismerkedettekről – ahogy ez most Péterrel és velem történt, mármint a friss ismeretség.
A túravezető-utas relációt nézve én teljesen elégedett voltam vele, velük (párja, Ili is részt vett), végig. Gyakorlatilag csak nehezebb dolgom lehetett volna – és szokott is lenni más esetekben, rendszeresen. Fel voltam rá készülve, hogy lesz lazsálás, mert ez a nyár nekem részben arról szólt, hogy nézelődő, lustizó utasokat kellett rábírnom, hogy ne csak én húzzak és ne csak a folyó sodorjon bennünket. Ehhez képest Péter (és Ili is) kifejezetten odatették magukat, nem panaszkodtak a melegről, nem aggódtak az eső miatt (ami jól el is vert bennünket), nem lógni jöttek, hanem becsületesen és erősen húztak, négy napon és 73 km-en keresztül. Ráadásul Péter minden alkalommal, miután partot értünk, rögtön kipattant a hajóból és interjút adott – amihez azért komoly mentális állóképesség (is) kell. És ugyanezt gyakran a hajóból is megtette.
Még hozzáteszem, hogy edzői/túravezetői szempontból mindkettőjüknek kifejezetten jó koordinációja van, Péter egy megfelelő mozdulattal visszahozott egy majdnem-borulást is.

5. Nem tartottál tőle, hogy MP föléd próbál kerekedni és felülírni a döntéseidet?
De igen, ez volt a legnagyobb aggályom. Nyilván ő is erős személyiség, félteném, ha nem lenne az. Vízen bármilyen hatalmi játszma, kakaskodás, szóváltás bajt okozhat és/vagy megmérgezi a hangulatot. Semmi ilyesmi nem történt, végig együttműködő volt, nem voltak allűrök, sem a kontroll átvétele részéről, sem pedig váratlan ötletek – talán a fára kimászás az egyetlen ilyen, de aki ismer, az tudja jól, hogy ezekben helyből én is benne vagyok, még csimpánzkodtam is egy kicsit – és nem csak a kedvükért.
Péter gyakorlott kenus és vízitúrázó, mégsem kérte egyszer sem, hogy kormányozhasson, pedig indokolt lett volna, ment is volna neki, és még jobb képek készülhettek volna. Lehet, hogy nem mert eszébe jutni… (ld. lejjebb)… de ez csak vicc, úgy tűnt, megmondja, amit akar.

6. Hisztis volt MP?
Nem volt az, hanem nyugodt és természetes. Úgy viselkedett velem, a kollégáimmal és a becsatlakozó utasokkal, mint bárki más. Amikor a negyedik nap vége felé kilencvennegyedszer is megkértem, hogy csússzon kicsit jobbra vagy balra az egyensúly kedvéért, szó nélkül megtette.

7. Lefotózták, hogy nem is evezett, hanem telefonozott. Ez igazi vagy AI-manipuláció?
Igazi, de a táv 99%-át evezte, megfelelően erősen, jó ritmusban (és ez az igazán nehéz). 100%-ot senki sem evez, az én szememben az elvárható maximumot hozta. Sajnos ügyes volt a propaganda.

8. Állítólag motorcsónakkal és autóval is ment, nem volt végig vízen.
Ez hazugság. A teljes távot, 73 km-t kenuval tette meg, végig ott volt előttem. Nem szállt át motorosba, és nem is vontattak minket. A 73 km az a táv, amit négy nap alatt egy másik csoporttal is vállaltam volna, tehát a vízitúra nem volt alulkalibrálva, pedig itt sok időt elvettek a reggeli és napközbeni interjúk, beszédek és beszélgetések a helyiekkel. Ennek ellenére szépen tartottuk az előre kitalált forgatókönyvet és időzítéseket.

9. Készültek felvételek, amikor zenét hallgattok vízen. Ez normális, szokásos a túrákon?
Az enyémeken nem, mert mi természetjárást csinálunk, de sajnos sok csapat bömbölteti a hangszórókat, ami zavarja a többi embert, túrázót és az állatvilágot is (a madarak otthagyják a tojásokat félelmükben, amik egy óra alatt kihűlnek és végük). Ezen a túrán döntően a felvételek kedvéért négy teljes nap alatt összesen kb. 45 percet zenéltünk, főleg utolsó nap, Tiszafüredre érkezés előtt és közben, akkor is részben népdalokat (Által mennék én a Tiszán; Tavaszi szél + István a király és egy kis Ponyvaregény).

10. A túra harmadik és negyedik napján Illés fiam is részt vett a túrán, méghozzá a Péterrel közös kenunkban.
Nem féltél kitenni ekkora médiafigyelemnek a gyerekedet?
De igen, ez komoly dilemma volt nekünk szülőknek. Pontosan ezekben a napokban, párhuzamosan volt egy másik túránk, amire Illés is jött volna, amolyan apa-fia programként, amit végül végül egy kollégám vitt le (Marton Róbert köszönet itt is, duplán voltál önzetlen). Úgy éreztem, hogy nem tehetem meg a gyerekemmel, hogy bármilyen okból nem jöhet vízre, miközben január óta készült rá. Előtte megbeszéltük vele, hogy a Magyar-Tiszás túrát szeretné-e, bírná-e, stb., és egyértelmű igent mondott. Nyilván szülőkként jobban látjuk, mint ő, és teljesen nem értheti, nem láthatja előre, de a mi hitvallásunk és gyakorlatunk mindig az, hogy várunk, várunk, és figyeljük a gyereket, már előre. Amikor kételyei vannak, szorongásai, akkor így vagy úgy, de jelzi őket, ha kap elég időt. Itt az ellenkezője történt, izgatott volt és le sem lehetett volna állítani.
A szervezők rugalmasak voltak, MP indulás előtt 5 perccel tudta meg - már Illéssel kézfogás közben - hogy ő is jön, ráadásul a mi hajónkban. Nulla, azaz nulla negatív reakciója volt erre – pedig lehetett volna. Abszolút őszinte örömmel fogadta. Illés még sosem szerepelt a FB-n vagy más platformon, 10 és fél évig szándékosan egyetlen fotót sem tettünk ki róla, tudjátok. De van az a pont, amikor egyszerűen sodornak az események, és közben magadat is figyelve nem érzel és nem látsz semmi veszélyt vagy negatívumot. Semmit, ami ne lenne kezelhető. (Nagyot indított ezzel, segítünk neki megérteni, hogy 15 percre híres lett, 15 percre lett híres, és mit jelent ez.)
Kisfiam egyébként utólag is pont olyan örömmel, de nyugodtan és természetesen vette tudomásul az egészet, ahogyan jönni is akart. Kb. „ez a jó dolog történt, és ez így van rendjén”. Hogy ő mit gondolt Péterről, azt nem én közlöm, arról majd egyszer talán ő fog írni, vagy addig is kérdezzétek meg őt majd személyesen.

11. Milyen volt Magyar Péter Illéssel?
Olyan, mint egy normális felnőtt egy normális gyerekkel + időnként fröcskölőztek, bolondoztak és megbeszélték a Nándorfehérvári csatát – Illés érdeklődési körének nyomán.

12. Mindig ilyen szigorú túravezető vagy? A Telex azt írta, hogy az indulás előtti eligazításkor smirgli nyersességű választ adtál MP-nek arra a kérdésére, hogy „azért jól is érezhetjük magunkat?”
Nem vagyok szigorú, csak az elején meg kell tanítanom nekik egy csomó mindent – amibe az is beletartozik, hogy én vagyok a felelős vezető - de ha minden szépen működik, akkor utána nagyon is játékos és bolondos vagyok – ezt válaszoltam tartalmilag, de második részét már nem idézték be, mondjuk azt, hogy valószínűleg így egyszerűbb képet alkotni rólam. Amúgy egy tényleg szigorú túravezető idegbajt kapott volna a motorcsónakoktól, amiből 3-6 folyamatosan körülöttünk cirkált, élőzött, fotózott, meg az állandóan ki- és becsatlakozó újaktól, attól, hogy a végén már 25 vízijárművel landoltunk Tiszafüreden – amiben a SUPtól a motorcsónakig minden volt. Én ezeket a helyzethez és felelősségemhez mérten szerintem kifejezetten lazán kezeltem.

13. Stresszes volt ez számodra?
Szakmailag tudtam, hogy menni fog, különben nem vállaltam volna el. Ami nehéz volt, hogy másfél nappal a tervezett indulás előtt kerestek meg, és csak fél nappal előtte derült ki, hogy mi lettünk a befutók. Szerencsére végül egy napot csúszott az indulás, így volt időm mindenre, előző nap ez 67 telefonhívást jelentett – alapos szervező vagyok. Péterrel az első kézfogásunk után éreztem, hogy köztünk nem lesz gond, és amikor vízreszállunk, utána én már otthon vagyok, a víz a közegem. A pozitív felhajtás, egy híresség közelsége és az egész vízi részért vállalt felelősség nem jelentett extra nyomást, értsd jól: inkább természetesnek éreztem. Ehhez kellett persze a számos csapatépítő vízitúra a hátam mögött, a legnagyobb itthoni multik nagyobb és kisebb vezetőivel és munkatársaival, valamint a tiszás stáb és önkéntesek emelő és támogató jelenléte, a helyiek szeretetteljes fogadása, és hogy a kollégáim most is gyönyörűen odatették magukat, szakmailag és emberileg is.
Ami levett a vállamról, hogy a szállást és napi három étkezést most nem én intéztem, hanem a stáb, és ez sok-sok finomságot jelentett, a paprikás csirkétől a somlóiig.

14. Ez életed szakmai sikere?
Inkább életem egyik nagy szakmai sikere – nyilván még ülepszik le az intenzív érzéscsomag, amivel járt ez a bruttó egy hét. Nem számítottam rá, hogy miután 2006-ban én voltam az első magyar a Mekongon, most valószínűleg én lettem az első túravezető itthon, aki regnáló vagy jelölt miniszterelnököt vízre visz. Örülök, hogy – a visszajelzések szerint – mindenki azt kapta, amit szeretett volna.

15. Mi az összbenyomásod Péterről?
Amit megtudtam róla, azt már feljebb elolvashatják, de azt leírom, hogy mit csinál az emberekkel egy ilyen helyzet.
Ennyi idő alatt kijön a kenuban összezárva, ha valaki csak pózol, szerepet játszik. Ismerem, milyen az, mikor valaki egy szavával vagy gesztusával elárulja a valódi (negatív) énjét, hozzáállását. Nem titkolom, hogy drukkoltam magamban előtte, hogy ki ne derüljön valami számomra, amit nem szeretnék. Nem lett ilyen. Magyar Péter természetesen viselkedett. Még egyszer szeretném elmondani: vízitúra vezetőként és író-művész-lelki segítőként nagyon is tudom, mit hoz ki automatikusan a vízen való, egy idegen vezetésének alárendelt összezártság az emberekből, akik egy hajóban vannak napokig – ez szorosabb közelség, mint négy nap összeköltözés. Egyikünkből sem hozott ki semmi csúnyát.

MAGYAR PÉTER ÉS A TISZA VÍZITÚRA – A TÚRAVEZETŐ SZEMÉVEL (Gárdonyi Zsolt)

Evezz Velem Egyesület

Vízitúra szervezés

Vízitúrák

Vízitúra folyók

Vízitúra információk