Buddha (Felébredett, Megvilágosodott) - vagyis eredeti nevén Gautáma Sziddhárta herceg – több, mint 2550 évvel ezelőtt született a mai Nepál területén. Egy királyi család sarja volt, trónörökös. Apja, fia születésekor azt a jóslatot kapta, hogy az vagy nagy király, vagy az emberiség nagy tanítója lesz, aki változásokat hoz a világba. Mivel azt szerette volna, hogy kövesse őt a trónon, a külvilágtól teljesen elzárva nevelte, csak a legnagyszerűbb dolgokat, kényelmet és gazdagságot mutatta meg neki az életből.
Egy napon azonban, amikor Sziddhárta herceg már 29 éves volt, kikocsizott a palotából a városba. Ott látott egy beteg, egy öreg és egy halott embert, és megdöbbent az emberi élet nyomorúságán. Ezen az élményen keresztül ráébredt a halál elkerülhetetlenségére és minden dolog múlandóságára. Bár ekkor már házas volt, úgy döntött, hogy elhagyja otthonát és családját, hogy olyan tanításokra leljen, melyekkel legyőzhető a halál és a szenvedés. Hat éven keresztül aszkétaként élt, éhezéssel sanyargatta testét, számos spirituális módszert kipróbált. Végül magában kereste a megoldást, és nem a külvilágban. Mivel korábban pazar kényelemben élt, aszkétaként azonban kíméletlenül sanyargatta a testét, úgy döntött, hogy egyik végletet sem követi, hanem az arany középutat választja. Testét újra megerősítette, és meditációba kezdett, mely során tudatát úgy igyekezett lekötni, hogy a légzésére helyezte figyelmét. Negyvenkilenc nap meditáció után, 35 évesen, egy fügefa alatt érte el a megvilágosodást. Ekkor vált Buddhává.
Ezután spirituális útkeresők tízezreinek adott tanításokat, összesen 84 ezer tanítást, melyet később 108 könyvben jegyeztek le. Nyolcvan évesen halt meg, azaz érte el a végső nirvánát.
Magyarországon nagy hagyományai vannak a buddhizmusnak, Kőrősi Csoma Sándort buddhista szentté avatták (ld. Kőrösi). Az első buddhizmussal foglalkozó intézetet 1956-ban alapították, számos buddhista közösség működik, ahol hétköznapi emberek ismerkednek a tanításokkal és a meditácóval, hogy életükben egyre kevesebb szenvedést éljenek át.
A buddhizmus a Buddha tanait követő világvallás. Nagy hangsúlyt fektet a személyes megélésre, mely szerint minden dologban – és így magában a buddhizmusban is – nem a dolgokról való tájékozottság, hanem a tapasztalat a fontosabb. Leglényegesebb üzenete az egyén és a társadalmak számára ugyanaz: az egymás elfogadása és a békés egymás mellett élés. Azt tanítja, hogy nem a külvilágban, hanem magunkban kell keresni a megoldást problémáinkra. Ha valami/valaki nem tetszik a külvilágban, akkor a legegyszerűbb (és talán egyetlen módszer), ha a hozzáállásunkon változtatunk, különben mindig zavarni fog. Egy egyszerű hasonlat szerint könnyebb cipőt húzni, ha zavarnak a tüskék, mint szőnyeggel borítani az egész világot. Az élet alapvetően szenvedés, mert a dolgok önmagukban alapvetően szétesésre és pusztulásra vannak ítélve. Minden ki van téve a változásnak, mely pillantról pillantra következik be. A dolgok, jelenségek és testünk is állandóan változik. Úgy éljük meg, mintha állandó lenne, mert annyira észrevétlenül változik, de ha visszagondolunk sok évvel ezelőtt „magunkra”, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy arcunk, mindennapi tevékenységeink, személyiségünk és a minket körülvevő emberek sem maradéktalanul ugyanazok már.
Nem mondhatjuk, hogy mi az arcunk, kezünk, vesénk vagy agyunk lennénk. Az egyetlen dolog, ami határtalan és örök, az a tudatunk. Valójában mi a tudatunk vagyunk. Tudatunkat megfigyelni gondolat nélküli állapotban lehetséges. Ennek az állapotnak az elérésére dolgozták ki a meditációt, mely segít tiszta, zavaró érzelmektől mentes állapotba kerülni, ahol találkozhatunk valódi magunkkal. A jelen pillanatra figyelve megfeledkezünk a jövőtől való félelmünkről és aggodalmainkról, így a feleslegesen ránk nehezedő súlytól is. Meditálni minden helyzetben lehet, pusztán azáltal, hogy megfigyeljük magunkat mindennapi tevékenységeink során. Így folyamatosan a jelen pillantban maradva megfeledkezünk a múltról és a jövőről, és egyedül a jelen pillanat megélésére törekszünk. Ennél bölcsebben nem is tehetnénk, hiszen a múlt és a jövő nem léteznek, valójában mindig MOST van. Egyszerűen megfogalmazva: Élj a mában, de ne csak a mának. Felismerhetjük, hogy a tudatunk örök és változatlan, s ettől mi is örök és változatlan vagyunk. Bár személyiségünk, körülményeink és testünk állandóan változik, mi a halhatatlan és változatlan tudat vagyunk. Már végtelenül sok életünk volt, és még végtelenül sok lesz, egészen addig születünk újjá, míg el nem érjük a megvilágosodást, a nirvánát. Ekkor kilépünk a keletkezés és elmúlás állandó körforgásából, a szamszárából, és megszabadulunk a változásból fakadó szenvedéstől. Ennek az elérésére mindannyian képesek vagyunk, mert tudatunk semmiben sem különbözik a Buddháétól vagy társainkétól.
Ehhez az kell, hogy elfogadjuk a világot olyan tökéletlennek, amilyen. Ez az arany középút: lényege az ítélkezés-mentes gondolkodás és hozzáállás. Azaz a történések önmagukban csak történések, mi vagyunk azok, akik azokat jónak vagy rossznak minősítjük. Épp ezzel okozzuk a végtelen szenvedést saját magunknak. A jóhoz féltően ragaszkodunk, a rosszat elutasítjuk. Bölcs dolog középen maradni, és úgy élni meg mindent, ahogyan az valójában van.
Eközben nem szabad elfelejteni, hogy minden élőlény alapállapota a szenvedés, ez az, amiben mindenki osztozik. Boldogok szeretnénk lenni, de ebből csak morzsákat kapunk. Ha tisztában vagyunk ezzel, és meglátjuk a másikban ugyanazt a nehézségeivel és korlátaival küzdő embert, ami mi magunk is vagyunk, akkor a megbocsájtás, segíteni akarás és szeretet minden élőlény irányába természetessé válik.
A világot a legfontosabb univerzális törvény, a karma mozgatja. Minden tettünk és szándékunk automatikusan visszahat ránk. A törvény hatása gyakran életeken (inkarnációkon) át hordozott, máskor ugyanazon életen belül felszínre kerül tetteink hatása. Ezen keresztül a velünk történő jónak és rossznak ítélt dolgokat immár nem jutalomnak és büntetésnek éljük meg, hanem korábbi tetteink hatásait látjuk meg bennük. Megértjük, hogy boldogságunk és boldogtalanságunk okozói mi magunk vagyunk — ez a valódi szabadság -, és ha nem akarunk a jövőben is boldogtalanok lenni és szenvedni, akkor a dolgokhoz való benső hozzáállásunkon kell változtatni. Ha másokat bántunk, akkor minket is bántani fognak. Sokszor már a bántás közben mi is kellemetlenül érezzük magunkat, ami a kiegyenlítődés egyik formája. Ez a karma törvénye, mely segít a dolgokat összefüggéseikben látni, s magunkat nem áldozatként, hanem karmánkon keresztül saját sorsunk irányítójaként élni. Mindenért, ami velünk történik, mi magunk vagyunk a felelősek, s csak rajtunk múlik, hogy milyen karmát építünk magunknak. Szabadok vagyunk tehát.
Ezeket az igazságokat zavaró érzelmeink miatt nem tudjuk meglátni. Ezek: a nemtudás – ami a karma törvényének fel nem ismerése--, a vágy, a harag, a féltékenység és a büszkeség. Ezektől kell megszabadulnunk, hogy a dolgokat tisztán, és nem saját szemüvegünkön keresztül lássuk. A karma törvényének ismerete segít életünket összefüggéseiben látni.
A buddhizmus nem térítő vallás. Buddha sem toborzott maga köré tanítványokat, csak azokkal osztotta meg tanait, akik kérdeztek róla. Ez a hozzáállás a mai napig jellemző, mert úgy tartják, hogy felesleges olyanokat tanítani, akik még nem értek meg rá. Ebből kifolyólag sosem háborúztak vallásuk nevében. A buddhizmusnak három fő ága van: Kis Út, Nagy Út, Gyémánt Út, ezek tanításai szorosan összefüggnek és sosem volt szembenállás követőik között.
A buddhista gyakorlók száma ma a világban 230 és 500 millió közé tehető. Jelenleg hat országban államvallás a buddhizmus: Bhutánban, Kambodzsában, Laoszban, Mianmarban, Sri Lankán és Thaiföldön.Azért ennyire pontatlan a fenti szám, mert a buddhizmushoz – annak ellenére, hogy vannak bizonyos beavatási szertartások – nem kell hivatalosan csatlakozni. Ha valaki úgy gondolja, hogy érdeklődése támadt a tanítások iránt, akkor nincs más dolga, csak igyekezzen minél több információt szerezni. Ha pedig fogékonysága van rá, akkor ki is próbálhatja valamelyik buddhista meditációt. Lényeg, hogy személyes tapasztalatokat szerezzünk, és ne csak információkat gyűjtsünk. A buddhisták magukat gyakorlóként emlegetik, azokat, akik messzire jutottak az önmegismerés útján, megvalósítónak nevezik.
A legfontosabb buddhista zarándokhely a Tibetben található 6174 méter magas Kalaish-hegy. Vannak, akik Tibet távoli zugaiból jönnek ide úgy, hogy közben lépésenként hasra borulnak. Térdükre és könyökükre rongycsomókat erősítenek, hogy megkíméljék a köves talajtól tagjaikat. Mások járművekkel érkeznek. A célja azonban mindenkinek közös: gyalogszerrel körüljárni a hegyet az 52 km hosszú úton. A távot általában egy nap alatt igyekeznek megtenni. Állítólag aki 108-szor (ami kiemelt szám a buddhizmusban) teszi meg a teljes kört, az az út végére megvilágosodik. Ez olyan hosszú utat jelent, hogy a zarándok belátja: felesleges az önként vállalt nehézség végét várnia. Helyette igyekezzen a jelenre, lépteire összpontosítani figyelmét, és a pillanatot megélni. Az Út igazi célja így nem a cél elérése, hanem maga az Út. Az Út megközelítést a Zen buddhizmusban dolgozták ki a legrészletesebben, mely a buddhizmus Japánban elterjedt ága. A zen központi eleme az Út, amely énmagunk megismerésének és tökéletesítésének útját jelenti. Az Út fogalma japánul Do, ahol az élet minden területére kiterjesztették ezt a hozzállást. A harcművészetek elnevezésébe is beillesztették, pl.: Ju Do (lágy út), Karate Do (Az üres kéz útja), Aiki Do (a szeretet szelleme egyensúlyának útja), sőt még a híres japán teaszertartás neve is Cha Do (a tea útja). A japán gazdaság sikere is annak köszönhető, hogy az emberek a lehető legtökéletesebben igyekeznek munkájukat végezni, hogy ezen keresztül megismerjék önmagukat és megtapasztalják tudatuk valódi természetét, s ezen keresztül megszabaduljanak a szenvedéstől.
A Kalaish-hegy nem csak a buddhisták által, hanem Ázsia-szerte tisztelt hely. A hinduk, a jainok, valamint Tibet ősi vallásának, a bön-nek követői is szentnek tartják. Közvetlen közelében ered a kontinens négy nagy folyója: Gangesz, Indus, Brahmaputra és Szutlej. Még egyetlen expedíció sem próbálta meghódítani a hegy csúcsát.
Mit tehetünk még Tibetért? A tibeti ügy támogatása egyet jelent a problémák békés rendezésének támogatásával, hogy erőszakmentes világban élhessünk:
Ismerkedj bővebben a tibeti üggyel, olvass el minden fejezetet ezen a lapon.
További könyv-, film-, és linkajánló itt.
Gárdonyi Zsolt, elnök
Tel.: +36 30 600 9782
E-mail:
Székhely: 1119 Budapest, Halmi utca 6/B.
LAPÁTRA FEL!
Bemutatkozás
Túravezetők
Vízitúra vezető képzés
Vízitúrák
Tudnivalók
Minőség
Mekong
Képek
Ajánlások
Vízitúra Mosoni-Duna
Vízitúra Szigetköz
Kenutúra Rába
Vízitúra Csallóközi (Kis)-Duna
Vízitúra Tisza-tó
Vízitúra Velencei-tó
Háros-sziget vízitúra