in English

A világ hozzállása

tibet - Tibeti gyerek

Nyugatiak milliói szimpatizálnak a Dalai Lámával és a tibeti üggyel, és számos kormány is kifejezte támogatását. Összefogással nemzetközi nyomást próbálnak gyakorolni Kínára, hogy legalább enyhítsen politikáján.
Kelettől nyugatig, a kormányok határozatokat hoztak (pl.: így tett Ausztrália, Belgium, Csehország, Lengyelország, Litvánia, Németország, Magyarország, Skócia, és az Európa Parlament is), hogy a fennálló helyzet – Tibet erőszakos elfoglalása és a szabadságjogok tartós és súlyos megsértése – tarthatatlan. Ezen határozatok felszólítják Kínát, hogy változtasson politikáján, és erre konkrét utasításokat adnak. A probléma az, hogy azt nem kötik ki, hogy mi történik, ha Kína nem teljesíti a követeléseket. Ilyen felszólításoknak pedig csak az illedelmes nyugati államok szoktak engedelmeskedni, a jó diplomáciai kapcsolatok fenntartása érdekében. Kínát azonban a diplomácia ilyen formája a legkevésbé sem érdekli. (Ez egyértelműen megmutatkozott a Koppenhágai Klímakonferencián, ahol Kína egyetlen olyan egyezményt sem írt alá, ami kikötötte a csatlakozók számára a károsanyag-kibocsájtás korlátozását, illetve bármilyen módon a környezet javára döntené a helyzetet, amikor a környezet hosszú- és a gazdaság rövidtávú érdekei ütköznek.)

A világ legnagyobb ipari termelőjéről van szó – a „Made in China” felirat senkinek sem ismeretlen. Mivel az országban 1.3 milliárd ember él, a munkaerő nagyon olcsó. Az elmúlt évtizedekben a nagyvállalatok a világ más országaiból egyre inkább Kínába telepítették gyáraikat, mert így olcsóbban tudják előállítani termékeiket. Mára az USA után a legnagyobb ipari termelővé vált a világban. Ereje így nem elsősorban katonai (bár az is óriási), hanem gazdasági.
Egészen addig, amíg a többi ország csak „megrovásban” részesíti, de továbbra is Kínában állítja elő a termékeit, a megrovásnak semmiféle hatása nem lesz. Miért is lenne? Ez ahhoz hasonló, mint amikor a tanár leszid egy diákot és fenyegeti, hogy meg fog bukni, de utána ötöst ad neki és papírgalacsinokat gyárt neki, hogy legyen mivel dobálóznia órán.

Nyomást gyakorolni békés úton, de hatékonyan kétféle módon lehetne:

1. Kevesebb „Made in China” terméket vásároljanak a nyugati fogyasztók. Ez azonban majdnem lehetetlen — vagy talán mégsem? -, mert szinte minden terméket gyártanak Kínában, és általában ezek a legolcsóbbak a nyugati országokban. Ráadásul ha éppen nem kínai a termék egésze, akkor valószínű, hogy egyes alkotórészei igen. Ezt fel sem szokták tüntetni a csomagoláson, így a fogyasztó nem is tud róla, hogy kínai terméket vásárol. Mivel az emberek nagy többsége érzékeny az árra, ezért a kínait részesíti előnyben. Ez tehát nem túl hatékony módszer, főleg, hogy a kínai gazdaság óriási és a pár ezer vagy tízezer vásárló elvesztését nem érezné meg.
www.boycottmadeinchina.com

2. A kormányoknak magasabb vámokat kellene kivetniük a kínai árukra, hogy növeljék azok árát. Így a hazai termékeik versenyképesebbek lehetnének, vagyis tulajdonképpen a saját gazdaságukat és polgáraikat támogatnák, nem a kínaiakat. Ezt azonban nem merik megtenni, mert félnek, hogy megromlik a diplomáciai viszony (amire a másik oldal fittyet hány).

Meglévő megengedő politikájukkal csupán azt érik el, hogy kínai termékekkel árasztatják el magukat.

Így tehát amíg a pénz diktál - vajon meddig? -, addig nem születhet megoldás a kérdésben. Az államoknak be kellene látniuk, hogy hosszú távon számukra nem előnyös, ha támogatják a kínai gazdaságot azzal, hogy a nyugati nagyvállalatok Kínában gyártatják le termékeiket. Ezáltal egyre erősebb lesz a kínai gazdaság és egyre kevésbé kell engedelmeskednie bárki másnak. Márpedig látható: minél erősebb, annál kevésbé törődik mással.
Ám amíg nyugat számára is a rövid távú haszon a lényeg, miben különbözne Kínától? Úgy tűnik, a felek, az érdekek egymásra találtak.

Félreértés azonban ne essék: a kínai emberek nem gonoszak. Ugyanolyan emberek mint mi, bár a bőrük színe, a magasságuk és az alkatuk icipicit eltér a miénktől. Mivel azonban országuk vezetése diktatórikusan irányítja őket, nincsenek is tudatában, hogy a vezetés milyen erőszakos eszközökkel (ld. Tibet és Kína viszonya) tartja fenn hatalmát Tibetben. A kínaiak éppoly áldozatai saját vezetőiknek, mint az ország területén élő 90 milliós más nemzetiségű kisebbségek. Mivel őket központilag megtévesztik és félreinformálják, valóban elhiszik, hogy a tibetiek számára áldásos a kínai jelenlét. Ennek bizonyítéka számos hozzászólás az internetes fórumokon, melyek a tibeti helyzettel foglalkoznak. Rengeteg kínai huszonéves állítja, hogy Tibetben minden a tibetiek érdekét szolgálja, bár ők maguk nem jártak még soha Tibetben. A látogatást egyébként különleges engedélyhez kötik, kivéve ha valakinek letelepedési szándéka van, mert azt számos eszközzel ösztönzik.

A probléma tulajdonképpen nem is a kínai gazdasággal van. Azon a szinten nem tesznek mást, csak kihasználják országuk hatalmas népességét, amit minden ország megtenne, ha lenne rá lehetősége.
A gond az, hogy mindezt teljesen etikátlanul teszik, semmiféle más értéket nem tisztelve. Mindent alávetnek annak, hogy a világ vezető gazdasági hatalmává váljanak. Aki vagy ami ebben őket akadályozza vagy csak nem támogatja, azt kíméletlenül elnyomják, elsöprik, eltörlik, megszüntetik. A tibetiek nem tehetnek róla, hogy országuk pont a hatalmas Kína szomszédságában fekszik, a kínaiaknak pedig megtetszett a gondolat, hogy elfoglalják. Nem mintha szükségük lenne a területre, hanem azért, hogy maguk és mások előtt bizonyítsák hatalmukat. Aki biztos a saját erejében, annak van szüksége arra, hogy bizonygassa? De mivel Kína (ezek szerint) közel sem biztos magában, ezért embert, állatot, természetet, kultúrát és vallást egyaránt elsöpör az útjából. Nem is csoda, hiszen zavarja a látvány, hogy lehetne máshogy is élni, nem csak rombolva és erőszakosan. Így inkább lerombolja a békét, hogy az ne emlékeztesse saját gyengeségére.

tibet - Dalai Láma

1982-ben a XIV. Dalai Lama az USA-ban (Washington DC) az amerikai kongresszus Emberjogi Bizottságánál előterjesztette a Tibettel kapcsolatos „Ötpontos Béketervét”, mely a következőkből áll:

1. Tibet egész területét békeövezetté kell nyilvánítani;

2. Kína hagyjon fel betelepítési politikájával, amely már a tibeti nép részarányát veszélyezteti saját országában;

3. A tibeti nép demokratikus és alapvető emberi jogainak szabadságát tiszteletben kell tartani;

4. Tibet természeti környezetét helyre kell állítani, és meg kell óvni. Kína Tibet területén ne állíthasson elő többé nukleáris fegyvereket, és ne helyezhessen el nukleáris hulladékot sem;

5. Érdemi tárgyalásokat kell kezdeni Tibet jövendő státuszáról, valamint a tibeti és kínai nép viszonyáról.

A kínai vezetés teljességében elvetette ezt a tervezetet.

Az 1990-es év folyamán Őszentségét meghívta a svéd, a holland és a francia kormány, valamint privát látogatásra a cseh és a német elnök. 1991-ben Genfben az ENSZ Kisebbségvédelmi és Diszkriminációt Megelőző Bizottsága „A tibeti helyzet” című jelentése alapján felszólította a kínai kormányt az emberi jogok teljes tiszteletben tartására Tibetben. Októberben George Bush amerikai elnök aláírta a kongresszus jelentését, mely szerint Tibet megszállt ország. 1994-ben Őszentsége találkozott Bill Clinton elnökkel a Fehér Házban. A Fehér Ház szóvivője a következőket jelentette be a megbeszélést követően: „Keresni kell a lehetőséget a kínai vezetéssel a párbeszéd megkezdésére. Az USA továbbra is ösztönzi a magasszintű párbeszédet a kínai kormány és a Dalai Láma között.”

2006. szeptember 27-én az amerikai Kongresszus Tenzin Gyatso-t, a XIV. dalai lámát tüntette ki a Kongresszusi Aranyéremmel.

tibet - Dalai Láma és Barack Obama

2010. február 18-án Barack Obama találkozott Őszentségével a Dalai Lámával a Fehér Házban. A találkozóra Peking határozott tiltakozása ellenére kerül sor - állapítja meg összeállításában a lap, némileg azt a látszatot keltve, mintha egy pillanatig is bárkiben felmerült volna a világon, hogy Barack Obama - Kína neheztelését elkerülendő - eláll a Dalai Láma fogadásától.

A fent felsoroltak alapján látható, hogy a nyugat a tibeti ügy mellé áll. Minden jóérzésű ember belátja, hogy egy másik országot elfoglalni, lakóit megfosztani jogai és kultúrája gyakorlásától helytelen dolog. Amin változtatni kellene, az az, hogy nemcsak beszélni kell a problémáról és a változás esélyeit latolgatni, hanem konkrét és határozott lépéseket tenni a helyzet tudatos megváltoztatása érdekében. A helyzet felmérése megtörtént, immár cselekedni kell.

 

Mit tehetünk még Tibetért? A tibeti ügy támogatása egyet jelent a problémák békés rendezésének támogatásával, hogy erőszakmentes világban élhessünk:

  • Tudj meg minél többet Tibetről, olvass el minden részt ezen a lapon.
  • Lássuk el pontos és elfogulatlan információval környezetünket.
  • Ha lehetőségünk van, vásároljunk kevesebb Kínában készült terméket.
  • Támogassuk anyagilag Tibet ügyét. Itt léphetsz kapcsolatba velünk.
  • Találkozzunk a 2010 szeptemberében hazánkba látogató Dalai Lámával, aki személyesen kéri a világ támogatását, és buddhista tanításokat ad.

Ismerkedj bővebben a tibeti üggyel, olvass el minden fejezetet ezen a lapon.
További könyv-, film-, és linkajánló itt.


Evezz Velem Egyesület

Gárdonyi Zsolt, elnök
Székhely: 1119 Budapest, Halmi utca 6/B.
Tel.: +36 30 600 9782
E-mail:
Fax: +36 1 788 1297

On-line jelentkezés itt

Részvételi Feltételek

Alapszabály

LAPÁTRA FEL!

Vízitúra szervezés

Bemutatkozás
Túravezetők
Vízitúrák
Tudnivalók
Minőség
Mekong
Képek
Ajánlások

Vízitúrák

Vízitúra Mosoni-Duna
Vízitúra Tisza
Vízitúra Szigetköz
Kenutúra Rába
Vízitúra Csallóközi (Kis)-Duna
Vízitúra Tisza-tó
Vízitúra Velencei-tó

Vízitúra folyók

Vízitúra Szentendrei-Duna
Vízitúra Ráckevei (Soroksári)-Duna
Vízitúra Ipoly
Vízitúra Bodrog
Vízitúra Garam
Kenutúra Dunakanyar
Vízitúra Budapest Duna
Kenutúra Bodrog-ártér

Vízitúra információk

Vízitúra szállás
Vízitúra utazás
Vízitúra elemózsia
Vízitúra felszerelés
Egy átlagos vízitúra menete
Vízitúra képek
Vízitúra video
Osztálykirándulás