Modern tibeti történelem
A világ hozzáállása Tibet ügyéhez
Tibet függetlenségét először a Sino-Tibeti egyezményben rögzítették i.sz. 822-ben. Három kőoszlopot állítottak. Egyet Changan-ban - Kína akkori fővárosában-, egyet Lhászában – Tibet akkori és mai fővárosában-, egyet pedig a Tibet és Kína közötti határon. A lhászai oszlop a mai napig áll. Az egyezmény szövegét aláírók esküt tettek a következőkre, amelyet az oszlopokra is rávésettek:
„...a teljes terület keleten Nagy Kínához tartozik, a teljes nyugati terület pedig Nagy Tibet birtoka. Háborúságnak, ellenségeskedésnek, támadásnak vagy a területek elbirtoklásának helye nincs. A tibetiek Tibetben, a kínaiak pedig Kínában éljenek boldogan.”
A tibetiek, országuk földrajzi elhatárolódásának köszönhetően viszonylag elzártan éltek a világ többi részétől. Az 1949-es kínai Kommunista Forradalom azonban a mai napig kiható változásokat hozott. A forradalom győzelme után Kína felszólította Tibetet, hogy csatlakozzon az újonnan alakult Kínai Népköztársasághoz. Mivel Tibet erre nemet mondott, ezért 1950-ben Kína megtámadta és rövid időn belül elfoglalta (saját nézőpontja szerint „felszabadította”) Tibetet. Bár a Dalai Láma hivatalosan továbbra is irányíthatta országát, a tényleges hatalmat a több tízezer katonát állomásoztató kínaiak képviselték. A Dalai Láma rendelkezései csak akkor léphettek érvénybe, ha a kínai államtanács jóváhagyta. Közben a tibetiek (részben amerikai segítséggel) erős ellenállást fejtettek ki, elsősorban gerilla módszereket alkalmazva. 1958 végére Dél- és Kelet-Tibet nagy része a lázadó tibetiek kezére került. 1959. március 10-én Lhászában is zavargások törtek ki.
Ekkor a Dalai Láma közvetlen amerikai segítségért folyamodott, de ezt nem kapta meg. Egy levélben felajánlotta Kínának, hogy önként átadja magát, ha ezzel elkerülhető a vérontás. A válasz egyértelmű volt: két kínai bomba egyenesen a Láma nyári palotájának kertjébe csapódott.
A Dalai Láma ezt követően magát katonának álcázva elmenekült Lhászából, kíséretével együtt. Tizennégy nappal később érkezett Indiába (az utat nagyrészt gyalog tette meg). Észak-Indiában, Dharamsalában telepedett le, és rövidesen megalakította a száműzetésben saját kormányát. Ezután 120.000 tibeti menekült el hazájából és követte a Lámát Indiába. A tibeti menekültek közösségeket hoztak létre az egész világon, elsősorban Indiában, a hegyes-völgyes – és így az őket kissé Tibetre emlékeztető - Svájcban, és az USA-ban is. A mai napig érkeznek menekültek Tibetből, akik gyalog kelnek át a Himaláján, mindent nélkülözve. Bizony nem ritkaság Észak-Indiában lefagyott ujjú tibeti koldusokkal találkozni...
Eközben a kínaiak gyorsan leverték a forradalmat, de nem elégedtek meg ennyivel. A tibeti kormányt feloszlatták, és a hatalmat a kezükbe vették. Erőltetett módon kommunista berendezkedést kezdtek kialakítani, nem törődve azzal, hogy a tibetiek ezt a legkevésbé sem akarták. Az elkövetkező években egymillió-kétszázezer tibetit öltek meg. Gyakori dolognak számított a nyilvános kivégzés, sok esetben a gyerekeket arra kényszerítették, hogy ők öljék meg szüleiket – nyilvánosan. Arról, hogy hányan kerültek börtönbe – ahol a kínzás mindennapi dolognak számított – még hozzávetőleges adatok sincsenek. A korábbi, általuk feudálisnak titulált viszonyokat megszüntették, az arisztokráciát megfosztották vagyonától, és sok esetben az életétől is. Korábban a kínai Kommunista Párt első elnöke, Mao Ce-tung azt mondta a Dalai Lámának, hogy a „vallás méreg”, „a tömegek ópiuma”.
Hogy ettől a méregtől megszabadítsák a világot, a kínaiak igyekeztek mindent megtenni azért, hogy a tibeti kultúrát és vallást végérvényesen eltüntessék a Föld színéről. 6254 kolostort romboltak le, kincseiket pedig elrabolták vagy megsemmisítették. A sokszáz éves buddhista szöveget elégettek, a szerzetesek is sokszor megölték, bebörtönözték vagy legenyhébb esetben arra kényszerítették, hogy tagadják meg hitüket. Még magát Buddhát is „ellenállónak” bélyegezték.
A rombolás szellemét a „négy elavult” dolog megszüntetésével fémjelezték: régi gondolkodás, régi kultúra, régi szokások és régi berögzülések. Ebből látszik, hogy az élet minden területén ható változást akartak – de nem szép szóval.
A tibetiek időről-időre kisebb felkeléseket kezdtek, de ezeket a kínaiak mindig véresen leverték. Bár a ’60-as évekhez képest történt némi enyhülés, a szabadságjogok a mai napig korlátozva vannak.
Azok a lámák, akik nem hajlandók a kínai kormánnyal együttműködni, azaz a rendszeres kötelező, átnevelő tanfolyamokon részt venni, a XIV. Dalai Lámát, és saját hagyományukat megtagadni, megkülönböztető kék cédulát kell, hogy viseljenek. A láma fotóját tilos birtokolni, aki ezt nem tartja be, az börtönbe kerül.
2008. március 10-én, a lhászai forradalom 49. évfordulóján újabb tüntetések kezdődtek Lhászában és a nagyobb városokban. A rendőrök erőszakkal reagáltak, és több tucat tüntetőt lelőttek. (ld. Peking ’08 – Team Tibet)
Mit tehetünk még Tibetért? A tibeti ügy támogatása egyet jelent a problémák békés rendezésének támogatásával, hogy erőszakmentes világban élhessünk:
Ismerkedj bővebben a tibeti üggyel, olvass el minden fejezetet ezen a lapon.
További könyv-, film-, és linkajánló itt.
Gárdonyi Zsolt, elnök
Tel.: +36 30 600 9782
E-mail:
Székhely: 1119 Budapest, Halmi utca 6/B.
LAPÁTRA FEL!
Bemutatkozás
Túravezetők
Vízitúra vezető képzés
Vízitúrák
Tudnivalók
Minőség
Mekong
Képek
Ajánlások
Vízitúra Mosoni-Duna
Vízitúra Szigetköz
Kenutúra Rába
Vízitúra Csallóközi (Kis)-Duna
Vízitúra Tisza-tó
Vízitúra Velencei-tó
Háros-sziget vízitúra
Sarud kenutúra
Vízitúra Hévízi-patak